SUCK MY FUCKING COCK YOU PRICK

Deep into that darkness peering, long I stood there wondering, fearing, doubting, dreaming dreams no mortal ever dared to dream before. This is not reality, this is a dream.

Üdv a Marson!

Üdv újra a Marson emberek! Ezer éve nem írtam. Szerettem volna, de mire elrendeztem minden dolgom a gépnél, addigra már újból mennem kellett. Viszont a mai nap elterveztem, hogy írni fogok.  Egyszerűen muszájnak érzem.

Először is kezdjük azzal, hogy köszönöm mindenkinek a szülinapi köszöntéseket fészen meg twitteren is. Igaz már elég régen volt, de mindig jó rágondolni. És nagyon köszönöm Steve Valentinenak is. EMBEREK, STEVE VALENTINE FELKÖSZÖNTÖTT ÉS VÁLASZOLT NEKEM TWITTEREN! Még mindig pillangók repdesnek a gyomromban, ha rágondolok.
Képi bizonyítékom is van ám:

Steve Valentine

Imádom ezt az embert. :D

Aztán a másik dolog pedig. Kaptam ám Marséktól is. Bár a múlt éven kapott üzit egyenesen Mr. Bart Cubbinstól semmi sem múlja felül:

Ez pedig Marséktól.

Amúgy semmi érdekes nincs, amit meg tudnék osztani a nagyvilággal. Ha mégis úgy gondolom valamiről, akkor majd jelentkezem!

Now i’m closer to the edge…

Ezer éve nem írtam. Igazából nem is volt miről, meg inkább az Oh-Jareddel foglalkozom. Valahogy a rajongói lapok közelebb állnak hozzám. Blogolni is szeretek, illetve szeretnék, ha tudnék miről. De félretéve a nyavalygást…

Amint látjátok új téma lett az oldalon. Kicsit olyan elegánsabb, nekem tetszik. Már régebben is próbálgattam ezt, de akkor még nem jött be a fehér.
Nincs sok időm dumálni, mert gyakorolnom kell a keddi órámra. Hétfőn egyáltalán nem lesz időm, mert csak a 7es vonattal jövök haza, ami azt jelenti, hogy olyan 9 körül leszek a házban. Hogy miért? Mert 4re fotózkodni megyünk. Olyan hülyén rakták össze, fél 11-re végzek suliba, erre ott kell várnom 4ig ilyen hülyeségek miatt.

Mindegy, majd később jelentkezem. Addig is legyetek jók.

Jól van ez így?

Épp hétfőn történt velem ez az eset. Osztálytársammal utaztunk le a városba, mert könyvet kellett vennünk zenetörire. Kényelmesen ültünk a buszban, amikor felszállt egy öreg nő és megállt mellettünk, majd ezt a kérdést intézte hozzánk: “Na kedveskéim, ki fogja nekem átadni a helyét?” Egymásra néztünk, olyan WTF tekintettel, majd a nő folytatta:  “Nem látják, oda van írva, hogy ez az öregek helye.” Nem akartam balhét, szóval felálltam, de emberek, SEMMI DE SEMMI nem volt ott, csak egy matrica, ami azt jelezte, hogy ez +2 szabad hely. Mikor kiszálltunk, akkor esett le, mit kellett volna neki mondani, de ugye mindig későn kapcsol az ember.
1. dolog: semmilyen joga sincs, sem neki, sem pedig másnak felállítani a másikat a tömegközlekedésen,
2. dolog: még ha oda lett volna írva, hogy az öregeknek kijelölt hely, akkor megértem. De az égvilágon még egy hangyányi papír sem jelezte,
3. dolog: majd akkor pofázzon, ha felmutat nekem egy papírt, hogy bérlete van pont arra a kijelölt helyre.

Utálom az öregeket, és ez most mégjobban erősítette bennem ezt az érzést. Azért érzi magát kiváltságosnak, mert túl van az 50en? És akkor mi van? Valamelyik jobban bírja magát, mint a 17 évesek. Annyira szánalmas, ahogy sajnáltatni tudják magukat…tisztelet a kivételnek.
Szerintem a kinézetünk szúrta a szemét. Én tiszta feketében, ez a 2007-es Jared stílus, osztálytársam meg full rózsaszínben, ez a tipikus plázabiccs. Valahogy nem bírta ki, hogy ne kössön bele valaki olyanokba, akik kinézetükkel egy kicsit feldobják a szürke hétköznapokat.
Én nem érzem magam megalázva, inkább csak sajnálom azt a szegény nőt és szánalmasnak tartom, hogy ezzel a menőnek hitt akciójával próbálta felhívni magára a figyelmet. Ja és elfelejtettem hozzátenni az elején..a busz kb fele üres volt.
Az egy dolog, hogy tisztelni kell az öregeket…de minek, ha ők sem tisztelnek engem?

The triad on the back of the bus.

SOON